A gondolat, hogy blog írásra adom a fejem, nem régi keletű, látod az első bejegyzésemből. De hogy írok, naplófélét írok, az már lassan 8 éves történet. 2002-ben egy igazi lelki válság közepén, hogy ne bolonduljak meg, a régi jó terápiához nyúltam, kiírtam magamból, ami fájt, ami intenzíven foglalkoztatott...
Ez a jó öreg spirál füzet lassan be is telt a 8 év alatt. Az első 6-7 évben még rendszeresnek volt mondható a bejegyzések sora. Ilyenkor mindig MÜLLER PÉTER: JI KING-jével jól elbeszélgettem, sorsot dobtam, válaszokat kértem és kaptam a kérdéseimre. Ennek dokumentuma az a sok teleírt kockás füzetlap.
Aztán, ahogy lenni szokott, a rendszerességet megszakította egy újabb változás, számolni sem tudom, hányadik az életemben.... Költözés, új életrend, nagy-nagy csend a lelkemben belül....
Ez a csendes időszak arra is jó volt, hogy magam helyett a VILÁGra figyeljek. Az új életmódom új kaput nyitott a külvilágra. Egy számomra csodaszép városba költözve (BUDAPEST), nap, mint nap, este és reggel gyönyörködhetem minden részében.
Igen, mocskos a levegője, néha ropog a por a fogaim között,
- de mikor átmegyek este a Margit hídon, az Erzsébet hídon, vagy a Petőfi hídon, az esti kivilágításban látom Buda fényeit....
- nappal Pestet járva figyelem a körúti régi bérházak ezernyi formáját, mívességét (építész lévén ez az a bizonyos szakmai ártalom), és dícsérem a régi korok mérnöki alkotásait.....
- és nézem a tömeg inkognitójába bújt embereket.....mennyi arcra égett sors ....
Ez az elmúlt másfél, két év elég volt arra, hogy újra feltöltődjek és már egyre többször eszembe jusson a naplóm... Folytatni kellene újra, hisz kérdések mindig vannak, amik válaszra várnak...A különbség most csupán annyi, hogy nem én kérdezek, hanem én próbálok válaszolni...
Az új életformám egyszersmint inspiráló is a szemlélődésre, elmélkedésre, egyre jobban égetett a vágy , hogy ebben az új formában hagyjak lenyomatott magamról a fiaimnak, egy-két barátnak, no és az érdeklődő idegennek.
Sokszor feszít a tapasztalás súlya: nem lehet, hogy ne osszam meg a tanulságokat azokkal, akiknek még hasznukra lehet. S bár tudom, hogy sokszor szükségszerű, hogy az ember a maga bőrén szerezzen okulást, de
legyek megerősítés, óva-intés, élet-igenlés és örömforrás mindenkinek , aki idetéved!!!
