Küldöm ezt a mesét azoknak, akik hosszú hallgatásom ellenére is hűséges olvasóim maradtak.
Tegnap, augusztus hatodikán, reggel 8 óra 55 perckor, amikor dörgött és villámlott, az Ég összeért a Földdel, ömlött az Ég örömkönnye – a fülembe sírt az éteren át az Angyalka hangja. És akkor felrémlett bennem, mily hosszú is volt az út, míg megérkezett….
Hol volt, hol nem volt, találkozott egy szép napon az Ifjú és a Leány, túl az Óperencián, még az antivilágban. Az Ifjú fiatal sihederként is érettebb volt kortársainál, így nem ment csodaszámba, hogy a nála pár esztendővel idősebb Leányba szeretett bele. Mindketten fiatal éveik ellenére a szülői háztól már réges-régen távol éltek az Üveghegy tetején, ott fedezték fel egymást, és határozták el, hogy együtt járják a Világ kerekét.
Innentől elválaszthatatlanok lettek. Jöhetett zimankós tél, vagy forró nyár, jöhetett szűkös idő vagy bőség, egymásba kapaszkodva, mint Jin és Jang élték napjaikat.
Az Élet rendje szerint már minden készen állt arra, hogy a jövő nemzedékéről gondolkodhassanak. Nőtt bennük a vágy, hogy kezükbe foghassák utódjukat, a boldogságos szeretet teli életük gyümölcsét. Teltek múltak a napok és hónapok, aztán az évek sora, és minden próbálkozás hiába valónak mutatkozott.
A minden földi jó mellett ez árnyékolta csak be felhőtlen boldogságukat. Már szinte csak egymás felé fordultak, a külvilágot alig engedték közel magukhoz, a barátok elmaradtak, a családdal tágult a kötelék.
Így telt el negyven év keser – édes boldogságban. A mindig oly erős Leány addig emésztette titkon magát, míg egyszer ágynak esett és alig fél esztendő alatt elsorvadt. Az Ifjú utolsó pillanatig ott állt az ágya mellett, szerető melegséggel gondozta, ápolta.Amikor a Leány megérezte a vég eljövetelét , így szólt: Én elmegyek most, de azt kívánom, hogy Te ne maradj egyedül és szülessen gyermeked, éld át a teljességet.
Az utolsó kívánság, mint végzet vezette az Ifjút most már egyedül járt útján. A gyász hosszú évei után kinyitotta szivét és befogadta az Új Leány érkezését. S mint aki érzi, hogy az idő a legnagyobb vetélytársa, minden idegszálával a kívánság beteljesülését várta.
És az Égiek meghallgatták a Leány és az Ifjú negyvenéves óhaját, égzengésnek tűnő harsona szó kíséretében leküldték a Földre Őt, az Angyalt . Az Új Leány és az Ifjú közös élete így válik teljessé, boldogságuk záloga megérkezett. És ez így van jól!
Ui: Tegnap nagynéni lettem.
